Mi az a Quiet Quitting?

A munkahelyi elköteleződés csökkenésének legújabb tünete a Quiet Quitting kifejezés megjelenése és rohamos terjedése.

Burnout, Pandémia, Home Office, Nagy Felmondási Hullám, Recesszió és most a Quiet Quitting – a munkamotivációt rengeteg csapás érte az utóbbi időben. A munkahelyi elköteleződés csökkenésének legújabb tünete a Quiet Quitting kifejezés megjelenése és rohamos terjedése. A definíció még kialakulóban, mindenesetre a jelenség egyaránt foglalkoztatja az alkalmazottakat, a vezetőket és a munka világába belépő új generációt is.

Hiszen mi lehet annál rosszabb, ha valaki felmond? Ha nem mond fel – csak lélekben. Csendes ellenállás és bosszúhadjárat van kibontakozóban a szervezetek ellen, vagy ez egyszerűen az évek óta hangsúlyozott és oly régóta várt munka-magánélet egyensúlyról lenne szó?

A Quiet Quitting jelenség

A Quiet Quitting nyári berobbanása óta számos definícióval terjed, leginkább az alábbi tendenciák leírásaként használják:

„Csak annyit teszek, amennyit muszáj.”

A munkavállaló nem dolgozik többet, mint amennyit a munkaköre előír, nem vesz részt olyan tevékenységekben, amelyek nem tartoznak a pozíciójához és/vagy munkaidőn kívül történnek (ideértve a csapatépítőket, vagy akár az ad hoc ügyféligények kielégítését, túlórát). Emellett kivonja magát az üzletfejlesztésből, amennyiben ez nem kimondottan pozíciója, nem fordít energiát a közös ötletelésekre, fejlesztő szempontú javaslatok kidolgozására, proaktivitását reaktivitásra cseréli.

A jelenséghez hasonló már a múltban is megjelent, a work-to-rule kifejezés volt használatos a munkaköri feladatok szigorúan vett betartására. Mindez azért problémás, mivel a legtöbb szervezetben, ha csak a munkaköri leírások és munkaidő alapján számolnánk, bizonyára nem lenne működőképes már a fennmaradás sem, nem hogy a növekedés.

„9-5-ig helyett 5-9-ig.”

A munka észlelt fontossága és életben betöltött szerepe változás alatt van: sokan azért harcolnak, hogy többé ne az elvégzett munka mennyisége, minősége, a munkahelyi teljesítmény és siker határozza meg az egyén önértékelésüket, életének értékét, így megvédve önmagukat a felesleges stressztől és a kiégéstől. Ezen filozófia szerint a 9-5-ig helyett fontosabb, mint csinálunk 5-9-ig, így a fókusz magánéletünkre kerül.

Ha mindez szélsőségessé válik, az természetesen veszélyt foglal magában, hiszen a nap végén mégiscsak 8-10 órát töltünk valamivel az életünkből, amit, ha a „mindegy, csak teljen el” kategóriába sorolunk, az ugyanúgy romboló lehet életminőségünkre és lelki jóllétünkre, mintha minden tétet ide tennénk fel.

Munka-magánélet egyensúly

Sokak szerint a Quiet Quitting jelensége valójában csak az évek óta hangoztatott munka-magánélet egyensúly elméletének gyakorlati megvalósulása: a munkavállalók edukációja sikeres volt, az emberek nem viszik többé haza és a vakációjukra a munkát, ott tudják hagyni az irodában a problémákat, és figyelnek arra, hogy ne csak a munkán keresztül teremtsenek értéket az életükben.

A Quiet Quitting tünetei

Bárhogyan is ragadjuk meg, a Quiet Quitting jelenség leghangsúlyosabb jellemzője a lecsökkent lelkesedés, alacsonyabb bevonódás, és az „extra mile”, vagyis a kompenzáción/elváráson/pozíción felüli erőfeszítés csökkenése és akár elmaradása. A tipikus tünetek a következőek lehetnek:

  • meetingekről hiányzás
  • késés vagy korábban hazamenés
  • produktivitás csökkenése
  • a csapatos projektekben való csökkent részvétel, ötletelésekből való kivonódás
  •  a lelkesedés és a szenvedély eltűnése
  • szünetek, állásidők, munkaidő extra szigorú betartása
  • ad hoc projektek elbukása, rugalmasság elvesztése
  • ügyféloldali, vezetői és kollegális elégedetlenség a flexibilitás sérülése miatt
  • saját környezetének elkedvetlenítése, uninspiratív jelenlét, akár passzív-agresszív hozzáállás terjesztése

Sérült az egyensúly

A Quiet Quitting jelenség felhívja a szervezetek figyelmét arra a finom egyensúlyra, amely munkáltató és munkavállaló között kimondva-kimondatlanul fennáll. A közelmúlt több gazdasági és társadalmi eseménye is közrejátszik abban, hogy a munkavállalók igényei megerősödtek, amelyek, ha süket fülekre találnak, sérül a pszichológiai szerződés a két fél között – ezáltal a munkavállalók is csökkentik a befektetett energiájukat és idejüket, így helyreállítva a balanszot. Sajnos ez az egyensúly mindkét félnek hosszútávon káros, hiszen a munkáltató növekedési potenciált veszt, a munkavállaló pedig részben vagy akár egészben lemond az értelmes és inspiráló munka lehetőségéről.

A motiváció hiányáról mindig is tudtuk, hogy valójában masszívan csökkenti a szervezet bevételeit – még ha csak elveszett lehetőségekről is beszélünk.

A Nagy Felmondási Hullám után megjelenő Quiet Quitting jelenség is valami hasonlóra vezethető vissza, a hatását tekintve azonban messze tovább mutat. De vajon mi a különbség a kettő között és miért terjed most az utóbbi? – A soron következő webinárunkon ezt fogjuk körüljárni.

quiet quitting
Előző bejegyzés
Melyik a nagyobb: az arcod vagy a magabiztosságod?
Következő bejegyzés
Honnan ered a Quiet Quitting?

A cikk szerzője

További cikkeink