Cikkek
Hogan kompetenciák a jóllét szolgálatában
A vezetői stílus nagy hatással van a munkavállalók jóllétére, de fontos az is, hogy milyen példával jár elől a vezető, illetve mennyire tudja olykor kollégái fejlődését előtérbe helyezni.
„Mások szemében a szálkát, saját szemében a gerendát…” Ismerős a mondás? Arra utal, hogy amíg oly könnyedén kiszúrjuk másokban a hibákat, addig sokkal nehezebben (vagy egyáltalán nem) vesszük észre őket saját magunkban. Sőt, az is gyakori, hogy pont a legkellemetlenebb, legszorongatóbb, legkiállhatatlanabb tulajdonságainkat vetítjük ki másokra, s miközben jól megbotránkozunk rajtuk az alantasságuk miatt, szépen elsiklunk afelett a tény felett, hogy valójában mi vagyunk a megvetett dolgok forrása.
Mindebből logikusan következik, hogy sokan még a legegyértelműbb helyzetekben sem észlelik a saját jellemük torzulásait – egyszerűen nem képesek a lelkük mélyére nézni, és önmagunkkal szembesülni. Rendszerint az ún. védekező vagy elhárító mechanizmusok akadályozzák meg, hogy a függöny mögé pillantva meglássák valódi énjüket, s ezáltal elveszítsék pozitív önértékelésüket. Vannak ugyanakkor bizonyos személyek, akik fokozottan (sőt megrögzötten) hajlamosak erre a valóságtorzító, önámító viselkedésre…
Ők az ún. nárcisztikus személyiségek, akik folyamatosan készek a saját hibáik kiszűrése mellett mások visszásságainak felerősítésére – habár nem egészen tudatos szinten. De vajon honnan tudhatjuk, hogy valamelyik vezetőnk nárcisztikus-e? Sok esetben elvégre ők sem tudják magukról, hogy azok vagy sem. A legtöbben közülük ráadásul kiválóan el tudják kendőzni egoisztikus szükségleteiket… Nos, akárhogy is legyen, itt van néhány jel, amely segíthet a felismerésükben.
A nárcisztikus vezetők egyrészt kimondottan arrogánsak, éppen ezért:
1. Nem ismerik a saját korlátaikat – „Hallottam már róla, tudom a választ…”
Mivel a nárcisztikusok könnyen túlbecsülik magukat és a kompetenciáikat, éppen ezért nem igazán van-nak tisztában a tudásuk (és a „nem tudásuk”) határaival. Azt hiszik például, hogy egyetlen cikk elolvasá-sa után máris szakértők bizonyos témákban (mondjuk a politikában vagy a technológiában).
2. Nem vállalják a felelősséget – „Nem tudok mit csinálni, ez most így jött össze…”
A jó dolgok és a sikerek természetesen mindig a nárcisztikusoknak köszönhetőek, a kellemetlenségekről és a kudarcokról ellenben mindig valaki/valami más tehet. Az efféle vezetők például sosem önhibából késnek, hanem mert nem jött a busz, nagy volt a forgalom, vagy valaki megint feltartotta őket…
3. Nem tanulnak a hibáikból – „Fogalmam sincs, mi lehet a gond…”
Mivel a nárcisztikusok nem ismerik a határaikat, és a kudarcaikért sem érzik felelősnek magukat, termé-szetesen azt sem veszik észre, hogy minduntalan ugyanazokat a hibákat követik el. Például rendre meg-csúsznak a leadási határidővel, hiába ígérik meg minden alkalommal, hogy pontosak lesznek.
4. Ellenállnak a változtatásnak – „Ne szóljatok bele a dolgomba…”
A nárcisztikus vezetőknek mindig igazuk van – legalábbis ezt szeretnék elhitetni másokkal és saját ma-gukkal. Márpedig egy tévedhetetlen lény ötletein és megoldásain csakis rontani lehet a módosításokkal. Csoda hát, ha nem engedik, hogy az üzleti terveikbe mások büntetlenül belekontárkodjanak?
Ugyanakkor a nárcisztikus vezetők igencsak melodramatikusak, éppen ezért:
1. Grandiózus céljaik vannak – „Semmi sem jelent akadályt számunkra…”
Mindenkit a mesés jövő elképesztő lehetőségeivel kábítanak, amelyek vonzóak és inspirálóak ugyan, ám korántsem biztosak. Az efféle vezetők például a hatáskeltés érdekében csodálatos pénzügyi előrelé-pést jósolnak – anélkül, hogy ennek a legcsekélyebb valószínűsége volna.
2. Nehéz követni őket – „Nem az a lényeg, amit korábban mondtam, hanem ez…”
Mivel a nárcisztikusok bármit megtesznek annak érdekében, hogy igazuk legyen, mások pedig csodálják őket, sok olyasmit mondanak, amivel előbb-utóbb önellentmondásba keverednek. Mások éppen ezért gyakran nem tudják eldönteni, hogy mi igaz és mi nem, amikor egy ilyen vezetővel beszélgetnek.
3. Megrészegítik a többieket – „Szeretek nyomot hagyni az embereken…”
A nárcisztikusok egyik legnagyobb erőssége, hogy szórakoztatóak és elbűvölőek, így könnyedén „meg tudják babonázni” a körülöttük dolgozókat/élőket. Mindez szép és jó addig, amíg mások át nem veszik tőlük ezeket a vonzónak tűnő, ám nagyon is ártalmas (egocentrikus és exhibicionista) attitűdöket…
4. Képtelenek fejleszteni másokat – „Ezt most inkább én intézem majd…”
Mivel a nárcisztikusok mindig csak magukkal vannak elfoglalva, felettesként vagy vezetőként aligha jut elég erejük, idejük vagy épp kedvük a kollégáikra. Gyakran mindenkit elbátortalanítanak azzal, hogy a saját hozzáértésükre hivatkozva nem engedik egyedül dönteni és cselekedni őket bizonyos témákban, vagy hogy következetesen figyelmen kívül hagyják a meglátásaikat és a javaslataikat.
Az elmúlt években elterjedt az a megfogalmazás, hogy valójában nem is a tehetségekért (és megtartásukért) folyik a harc a piacon, hanem maguk a tehetségek ellen. Erős és provokatív mondás, de a kilépési számok, vagy az elkötelezettségi indexek eredményei alapján sajnos van benne bőven igazság. Csatlakozzatok hozzánk a következő webinárunkon, ahol tovább boncolgatjuk a Nagy Felmondási Hullám okait, ezúttal a vezetők szerepét megvizsgálva.
Forrás: Dotlich, D. L., & Cairo, P. C. (2003). Why CEOs fail: The 11 behaviors that can derail your climb to the top – and how to manage them (Vol. 48). John Wiley & Sons.
